Robin O’Wrightly: Andrea & Andrea

andrea_andrea.jpg

 

Fülszöveg

Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!

Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?

Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?

És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?

Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is… 

18+ Kedves kiskorú embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi!

 

Egy fantasztikus narrációs szatírát olvastam Robin O’Wrightly-tól Andrea & Andrea címmel. Köszönöm Robinnak, hogy lehetővé tette, hogy elolvassam a művét. Megmondom őszintén, ahogyan haladtak az események, egyre inkább színdarabként elevenedtek meg lelki szemeim előtt a történések. A sok abszurd fordulattal, véletlen egybeeséssel, Leona és Tonio karakterével, a narrátor beszólogatásaival színpadra termett! És igen, ha ez megvalósulna, az elsők között állnék sorba jegyekért.

Maga a történet könnyen olvastatja magát, lendületes, mindig történik benne valami. Egy egyszerű, nevetős szerelmi sztorira számítottam, ami tele van véletlen egybeeséssel, érdekes, abszurd fordulattal, amit persze meg is kaptam tőle. De külön színezetet adott neki a krimi és a jövőben játszódó sci-fi vonal, amit főként Tonio és Leona képviselt. A két Rigó mellett a két Mundit is hamar megkedveltem, és nem éreztem úgy, hogy nem illett volna az ő száluk a történetbe.

            Tehát adott Andrea és Andrea, mindketten Rigók, az egyik magyar és nő, a másik olasz és férfi. A magyar is Olaszországban, Milánóban él, és még a címük is egyezik egy darab 1-es kivételével. A postás kétszer is rossz helyre kézbesíti a csomagokat, ebből ered a fennforgás. Aztán Andreáink egy ideig még kerülgetik egymást, hiszen a magyar nem akar szerelembe esni, főleg nem egy olyan vezérhímmel, mint amilyen az olasz, aki mellesleg nyomozó, és szeret mindig más-más hölgyet vinni az ágyába. Aztán a két Mundi bekavar.

            Ez a történet legalább annyira Tonio és Leona története is, mint a két Andreáé. Megszínesítették a történéseket, hamar megkedveltem őket. Ahogy az is tetszett, hogy a világ megmentésére nem valami harcedzett szuperhősöket küldtek, hanem ezt a két szerethető, egyszerű, emberi karaktert. Jókat lehetett derülni a beszólásaikon, és ahogy megtekerték a szálakat, vagy inkább a szálak tekerték őket.

            Úgyhogy nagyon másra számítottam, mint amit ettől a regénytől ténylegesen kaptam. Persze ott van a vicces évődés két Andreánk között, de emellett a két Mundi kapcsán egy igen érdekes, világmegmentős, kissé sci-fis szállal bővült a történet, amiért külön dicséret illeti az írónőt. Persze a végére minden nagyon rózsaszín és kissé habos-babos lesz, de most őszintén, mit vártunk ettől a történettől? Én nagyon jól szórakoztam rajta, bár néha a narrátor poénjain azért fogtam a fejem, de azok is karakterizálták az eseményeket. Nélkülük nem lett volna ugyanaz! És azt hiszem, ez alapján ha bátran nem is, de mondhatom, hogy nekem bejön a narrációs szatíra, és szívesen olvasnék többet ebből a műfajból.

            Azt is meg szoktam említeni, hogy mi nem tetszett az olvasmányaimban. Nos, én nem rajongok a +18-as ágyjelenetekért, és ez ennél a könyvnél sem volt másként. De azért valahogy ezek a részek is annyira „Andreásra” sikerültek, hogy nem tudnám elképzelni nélkülük a regényt.

            Összegezve az Andrea & Andrea egy olyan kötet, ami megszerettette velem a narrációs szatíra műfaját. Nagyon könnyen a szívembe zártam a szereplőket, és külön örültem Tonio és Leona kicsit sci-fis szálának, ami elvezetett bennünket a jövőbe, és ahogy sok hasonló történetnél, itt is az emberiség megmentése volt a cél. Engem nem zavartak a furcsa véletlenek, és költői túlzások, ahogy a narrátor be-beszólogatásai sem, hiszen mindez a műfaj sajátja, jellemzője. És nagyon remélem, egyszer készítenek belőle egy színdarabot, mert már legszívesebben most ott ülnék az első sorban. Azt hiszem, kénytelen leszek az írónő további Rigókról és Mundikról szóló köteteit is beszerezni. Bátran ajánlom annak, aki ki szeretne szakadni a valóságból. Az orvos is ezt írná fel receptre. Higgyétek el!

 

Akiről írták: Robin O'Wrightly Andrea & Andrea

Aki írta: Aurora Lewis Turner (Névtelenek)