Fülszöveg:

Amikor ​azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok…

Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.

Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.

Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?

A Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) c. regénnyel az egyik íróknak és olvasóknak szóló csoportban találkoztam. Már maga a cím is felkeltette az érdeklődésemet, alapvetően szeretem a krimiket, viszont a romantikus könyvekkel kissé hadilábon állok. Persze egy könyvben kell, hogy legyen szerelmi szál is, de nem kifejezetten tetszenek azok, amelyek csak a két fél évődéséről szólnak, és semmi másról. Kell, hogy legyen benne valami plusz is, ami megfog. Hogy a Holttest az Ambróziában regényben volt-e ilyen plusz? Határozottan igen! A történet mellett megfogott az írónő stílusa, ahogy csűrte-csavarta a szálakat, hogy még a végső katarzis után is tudott újat mutatni. De most nézzük azokat a pro-kat és kontrákat, amelyeket a Rózsakői rejtélyek első részének olvasása során fel tudok sorakoztatni.

Pro: Tetszett maga a felvezetés, hogy az írónő nem kertelt, azonnal belecsaptunk a lecsóba azzal, hogy már az elején megjelenik a holttest az Ambrózia nevű kávézóban. Nagyon alaposan kidolgozott történet, illetve történetek, hiszen egymás mellett párhuzamosan két szál fut, melyek a végén persze összetalálkoznak. Azt lehet mondani róluk, hogy az írónő nagy körültekintéssel és megfontoltan adagolta az információkat, és még a mű végére is maradt bőven rejtélyből, amikor is már azt gondolná az ember, hogy minden kiderült. Mindkét műfaj, vagyis a romantika és a krimi jellemzői egyaránt megtalálhatók a szövegben, így unalomról szó sem lehet. Sőt! Az utolsó pár fejezetnél kicsit elbizonytalanodtam, hogy végül is az történt, amit a detektív srác mindvégig jósolt. Azt hittem, hogy az utolsó két fejezetre már csak a lezárás marad, de tévedtem! Ekkor jött egy olyan csavar, amire nem számítottam. Mármint voltak gyanús jelek, úgyhogy számíthattam volna, de valahogy annyira a már lezárt szálra és megoldásra koncentráltam, hogy teljesen megfeledkeztem ezekről a jelekről. Így megkaptam a végső nagy csavart, az áll-leesést és az „ez igen” érzést, ami után már nyugodtan tudtam aludni. Mármint csak tudtam volna, ha nem ezen események körül forogtak volna a gondolataim.

A szereplőkről is ejtenék pár szót. Egyik főszereplőnk Flóra, aki alapjáraton egy kissé naiv, de szerethető karakter, aki véletlenül belekeveredik ebbe az egész gyilkosság-mizériába, és onnan már nincs megállás, ő is a nyomozás részévé válik. Egyrészt kicsit sajnáltam őt, amiért csalfa férjet és olyan munkahelyet kapott, mely nem elégíti ki az igényeit. Az első fejezeteknél egy kissé törékeny, hiszékeny virágszálnak gondoltam, de aztán maga a nyomozás során az is bebizonyosodik, hogy tud ő kemény csaj is lenni, ha arról van szó. Persze ezt jórészt Ben, a másik főszereplő hozza ki belőle. Fergeteges párost alkotnak, szinte a sorokon át is vibrál köztük a levegő. Megkedveltem a kettősüket! Ben egy igazi szívtipró, aki bármelyik lányt megkaphatja, tisztában van azzal, hogy jól néz ki, és ezt az adottságát ki is használja. Flóra pedig, mint a végzet asszonya, újra belép az életébe, és onnantól kezdve nem érdekli őt más, csak a nő, és persze a nyomozás. Ben nyomozó, sokszor megmutatkozik a testi adottságai mellett az észbeli spiritusz is, hiszen a legtöbb összefüggésre ő jön rá először. Az olvasó ezen tulajdonságairól viszont hajlamos néha megfeledkezni, és főként egy macsó, szexistent látni benne. Ben a kicsapongásai ellenére is szerethető figura, aki oroszlánként védelmezi kedvesét, és aki mindent megtesz azért, hogy pontot tegyen az ügy végére, és ezzel tisztázza a gyilkosság alól Flórát és az apját. Egyértelműen érződik közöttük a kémia, de az már más kérdés, hogy miként tudna a két szereplő hosszú távon együtt élni. Gondolom, a Rózsakői rejtélyek további részei erre választ nyújtanak. A többi szereplőről is szót ejtve nekem nem akadt hiányérzetem. A mellékszereplőket is sikerült részletesen kidolgozni, mindnek megvolt a maga karaktere, stílusa, világlátása. Megkedveltem a folyton vitatkozó Alexet és Lizát. Jó kis páros lennének... És nagyon sajnáltam Marcit és Grétát, no meg persze Pipit, amiért már az elejétől tudtam, hogy mi lesz a történetük kicsengése.

Kontra: Nem tudok sok kontrát említeni. Talán csak azt, de ez már tényleg ízlés dolga, hogy nekem túl sok volt a szexjeleneteknél a részletezés, hogy mit hova és hogyan... A sejtető leírásokat részesítettem mindig is előnyben, de mások lehet, hogy pont a részletes bemutatást kedvelik. És azt ugye tudjuk, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. A könyv közepénél számomra egy kissé túlsúlyba került a szexjelenet. Akkor úgy éreztem, hogy ha ez így marad a mű végéig, akkor ezt a könyvet bizony nem nekem írták. De! De egyértelműen nekem írták! Hiszen a rejtély szál éppen jókor váltotta fel az erotikus szálat.

Összefoglalva a Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) egy igazán érdekfeszítő olvasmány, ami bőven kielégíti mind a krimi-, mind pedig a romantikakedvelők igényeit. Izgalmas, fordulatos, és az utolsó oldalakig titokzatos olvasmány, mely elkalauzol bennünket Rózsakő kisvárosába, betekintést enged Flóra és Ben kalandokkal teli nyomozásába, a fülledt, együtt töltött éjszakáikba, és magába az Ambrózia nevű kávézó életébe, valamint az azt körbelengő rejtélyekbe. Izgatottan várom a folytatást. Olvassátok, ha egy vérpezsdítő krimire, egy kis romantikára, vagy ha egyszerűen egy lebilincselő történetre vágytok!

Akiről írták: Megyeri Judit Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) 

Aki írta: Aurora Lewis Turner (Névtelenek)

A következő recenziót Stephenie Meyer Midnight Sun c. regényéről hozom.