Fülszöveg:

„Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!”

„Almási Tania az esküvőjére készülődik, miközben sógora, Robert elrabolja. Egy börtönhajón ébred, és tudatosul benne az út során, hogy nincs menekvés számára az Ausztrál börtönszigetről. A hajó az útja során hajótörést szenved, és Tania a szomszédos szigeten tér magához. Az életben maradás, a terhessége, és hogy nem láthatja viszont szerelmét  arra ösztönzi, hogy elinduljon vissza Anglia felé. Izgalmas hajsza és lelki megpróbáltatások sora veszi kezdetét.”

Köszönöm C. C. Brownnak, hogy lehetővé tette, hogy elolvassam ezeket az izgalmas könyveket. Először, amikor megtudtam, hogy időutazós sztori a könyvek alapja, kicsit elbizonytalanodtam, mivel az időutazást már annyi könyv és film feldolgozta, hogy nem éreztem kivételesnek az ötletet. Aztán elkezdtem olvasni, és magával ragadott a történet. Szerintem az írónő igencsak egyedien ragadta meg a kor lényegét. Elhittem neki, hogy jól ismeri a választott történelmi kor jellegzetességeit. De hogy milyen pro-kat és kontrákat találtam a történet kapcsán, azt a következőkben részletezem.

Pro-k: Ahogy már említettem, az írónő otthonosan érezte magát 1893-1894 Angliájában, és egyértelműen látszott, hogy szakértője a kornak. Tetszett, hogy magyar származású a hősnő, ez fokozta a helyzet pikantériáját, valamint az okostelefon jelenléte is színezte a cselekményt. Úgyhogy szerintem az időutazós részt egészen sajátosan oldotta meg az írónő. Az is tetszett, hogy főhőseink egy kalandokkal teli utazásra indultak, bár a fő gonosz személyisége az első részben kicsit kifejtetlen maradt, a második részre azért jobban megismerhettük őt és a szándékait is. Az is elnyerte a tetszésemet, hogy egészen egzotikus helyekre; az első részben Egyiptomba, a második részben Ausztráliába utaznak hőseink, az utóbbi esetben még a főhősnő édesapja is bevonódik a történésekbe. Most ejtek pár szót a főbb szereplőkről.

Tania, a főszereplő egy magabiztos, határozott nő, aki a jég hátán is megél típus, így nem is okozott nagyobb ámulatot számára, amikor a múltban kellett boldogulnia. Néha nekem kicsit sok volt, főként az első részben, amikor minden helyzetben mindig tudta, hogy mit kellene tennie. Nem sokáig csodálkozott azon, hogy visszakerült a múltba, nem igazán kezdte keresni annak értelmét. Ezt kicsit hiányoltam. Elintézte magában azzal, hogy ez van, és kész. Biztosan azért került oda, hogy másokon segítsen, ami, valljuk be, szép gesztus tőle. A második részben nagyon megszerettem őt, főleg, amikor másért is felelősséget kellett vállalnia, nem csupán önmagáért. Az külön dicséretet érdemel, hogy az írónő nem ábrázolta őt teljesen törhetetlennek, hiszen a dzsungelben kígyók, vadállatok és vadorzók között az életéért futva, terhesen bizony nehéz feladat az életben maradás.

André, a másik főszereplő az első részben kicsit passzívnak tűnt. Egy olyan férfi képét festette, aki megmentésre szorult. Szerencsére mindez megváltozott a második részre, hiszen ezúttal ő sietett Tania segítségére. Nagyon tetszett ez a fordulat, úgy gondoltam, hogy végre ez a kapcsolat is a kölcsönös bizalomról és törődésről szól.

A mellékszereplők közül nagyon megszerettem a komornyikot, hiszen sok humoros jelenetnek ő volt a forrása. Ahogy annak is örültem, hogy Tania apukája, Almási doktor is színre lépett. Lady Thinder pedig egy igazán kedves és jószívű barátnő képét öltötte. Ahogy azt már említettem, örültem annak, hogy Robert karaktere jobban kidolgozásra került a második részben, hiszen az első résznél az maradt meg bennem, hogy ugyan ő a fő gonosz, de ezt a szerepet is elég rosszul alakítja, mindig felsül benne.

Kontrák: A legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy maga a szöveg nagyon nyers maradt. A sztori nagyon tetszett, és szerintem kalandosra és egyedire sikerült, de a szöveg szerkesztése sajnos rontott magán az olvasásélményen. Magával a cselekménnyel kapcsolatban úgy éreztem, hogy néhány dolog nagyon részletes (pl. ki milyen ruhát visel), más fontosabb dolgok pedig elnagyoltak maradtak (pl. hogyan gyűjtenek rőzsét az Északi-sarkon, miként lett véres Elizabeth ruhája, amikor botütéseket mértek rá stb.). A legnagyobb kérdés számomra pedig az maradt, hogy Tania miként lett szerelmes Andréba. Az egyik pillanatban még gyűlölték egymást, aztán hirtelen már megcsókolja, és dúl a szerelem. Hiányoltam a folyamatot, amikor is a gyűlölet szerelembe fordul. De ezeket leszámítva kellemes, izgalmas, kalandokkal teli olvasmány volt.

Összességében a Tania I és II olvasása során jól szórakoztam. Olyan egzotikus és kalandos országokba juthatunk el általa, mint amilyen Ausztrália és Egyiptom. Emellett megismerkedhetünk az 1800-as évek végének jellegzetességeivel. A történet tele van humorral, romantikával, fordulatokkal, így valóban kellemes időtöltést, jó olvasmányélményt jelent. A szerkesztés hiányosságai ellenére is azt tudom mondani, hogy, aki teheti, szerezze be, mert megéri elolvasni.

Akiről írták:  C. C. Brown Tania

Aki írta: Aurora Lewis Turner (Névtelenek)

A következő recenziót C. C. Brown Sorscsapda c. regényéről hozom.